Egyszerűen imádom a majmokra! ❤️ Az ugandai esőerdőben élő csimpánzok gödröket ásnak a talajban, hogy friss vizet találjanak. Ez az első alkalom, hogy ilyen tevékenységet figyeltek meg esőerdőben élő csimpánzoknál — ez példa arra, hogy az állatok intelligenciájukat és új szokásokat alkalmaznak, hogy rejtett forrásokhoz férjenek hozzá. A víz ugyan gyakran könnyen elérhető, ha kövek és fák üregeiből vagy csatornáiból gyűjtik össze, viszont az esőerdőben található víz gyakran megbújik a talaj felszíne alatt. Cat Hobaiter, a tanulmány társszerzője és a St. Andrews Egyetem főemlőstan-kutatója szerint általában csak a szavannán élő csimpánzcsoportoknál figyelhető meg a kútásás. Egy tanulmány szerint, most először figyelték meg ahogy az ugandai esőerdőben élő csimpánzok víznyerő gödröket ásnak. „A kútásás igen ritka, ezért meglepetés volt, hogy ez a viselkedés megjelent egy esőerdei csoportban. A Waibira közösség csimpánzai ugyan esőerdőben élnek, de a vízivás így is nagyon fontos. Amikor akár csak egy-két olyan hónap van, amikor nehéz vízhez jutni, az még mindig egy nagyon fontos megoldandó probléma.” — nyilatkozta a Newsweeknek. A tanulmány szerzői hozzátették, hogy ez a viselkedés egy bizonyos csimpánztól származik és így terjedt el a csoporton belül. Egy fiatal nőstény, aki 2014-ben költözött a Waibira esőerdei közösségbe, többször is mélyebben leásott állóvizű gödrökbe, amelyeket a csimpánzok utolsó mentsvárként használtak a száraz évszakban. A tanulmány szerint a nőstény kezeivel kisebb lyukakat ásott a gödör homokos és kavicsos aljába, majd körülbelül tizenhárom másodpercet várt, hogy a víz átszűrődjön, aztán megitta. Idővel a többi csimpánz megfigyelte a fiatal nőstényt „nyilvánvaló érdeklődéssel”. Aztán ők is elkezdték használni a kutakat közvetlenül ivásra, vagy hogy vizet vegyenek fel levélből, mohából vagy a kettő kombinációjából készült eszközökkel, miután a nőstény végzett. „Időbe telt, mire a többiek megtanulták ezt a viselkedésmódot, és eddig csak a többi nőstény és a fiatal csimpánzok tanulták el” — mesélte Hobaiter. „A fiatalok sokszor könnyebben tanulnak új viselkedésmódot és a nőstényeknek talán nagyobb szükségük van hidratálásra mivel gyakran hosszabb ideig termelnek anyatejet fiatal kölykeiknek. A vízszerzés valószínűleg egy erős motiváció, hogy egy új trükköt tanuljanak el.” „Az egyik legérdekesebb dolog a többi csimpánz reakciója a nőstény ásására — még a nagyobb domináns hímek is türelmesen kivárták, hogy befejezze az ásást és az ivást, aztán odamentek és kölcsönvették a “kútját”, ami szokatlan egy ilyen értékes forrásnál.” A szerzők nem biztosak abban, hogy a nőstény találta-e ki ezt a viselkedést, ahogy rájött, víz rejlik a föld alatt, vagy eltanulta a közösségtől, amelyben született. „A kútásás egyszerű megoldásnak tűnhet, de valójában elég trükkös.” — nyilatkozta Hobaiter. „A víz rejtve van — nem lehet tudni, hogy ott van-e, ha a földet nézzük. Ráadásul amint elkezdünk ásni, várni kell egy kicsit, hogy a víz megjelenjen a víznyerőben. Tudjuk, hogy a viselkedésformákat, amelyeknél a jutalom késleltetve érkezik, nehezebb megtanulni, tehát ez egy lenyűgöző viselkedés.” https://link.springer.com/article/10.1007/s10329-022-00992-4https://www.facebook.com/jane.goodall.intezet/photos/a.179698958721654/5625778267447002/?type=3
2 min readJul 30, 2022
